NATURLAND
Kapcsolat
Belépés munkatársaknak
Akadálymentes verzió
English
Nyitó 7 Nyitó 5 Nyitó 4 Nyitó 3 Nyitó 2 Nyitó 1

Gyógynövény hatóanyag felhasználás módja:

FacebookTwitter
Az egészség természetes

Maceráció (hideg vizes kivonás, áztatás)
Szobahőmérsékleten végzett szakaszos kivonási módszer. Több órai, napi állás, áztatás után különítik el a kivonatot a növényi résztől. Vannak gyógynövények, melyekből nem érdemes a megszokott módon, forrázással teát főzni, mert elveszítik jótékony hatásukat (pl. csipkebogyó). Ezekből a növényekből hidegen, áztatással kell a gyógyteát elkészíteni. Célszerű az előírt vízmennyiség felében 8-12 vagy akár 24 órán keresztül is áztatatni, majd leszűrni a növényt. Az áztatást követően a szűrőben maradt gyógynövényt az előírt vízmennyiség másik felével forrázzuk le, kissé hagyjuk hűlni, majd a két teát öntsük egybe. Ezzel az eljárással a teánkban maradnak mindazok a hatóanyagok, amelyek hidegen, és azok is, amelyek melegen, hő hatására oldódtak ki.

Áztatás

Infuzum (forrázat)
A forrázat növényi drogokból, előírt hőmérsékleten, vizes kivonással előállított (gyógyszer)készítmény. A leggyakoribb teakészítési módszer, amikor a külön edényben lévő teafüvet, gyógynövényt forró vízzel leöntjük, javallat szerint áztatjuk, majd leszűrve fogyasztjuk. Az áztatási idő a felhasznált növénytől függ. A puhább, vékonyabb, friss gyógynövényeket általában elegendő rövidebb ideig áztatni. Friss gyógynövény esetében akár fél perc elegendő, míg szárított növényeknél az összetételtől függően akár 20 perc is lehet az áztatási idő.

Decoctum (főzet)
Gyógynövényekből vízzel való főzéssel előállított gyógyszerkészítmény. Általában főzetet tömörebb állományú drogokból (gyökerek, gyökértörzsek, gumók, kérgek, termések) készítünk, amikor a hatóanyag nem vagy kevésbé illékony, és nem szenved változást hő hatására. A drogokat a megadott vízmennyiséggel együtt hidegen tesszük fel és a javallat szerinti ideig főzzük, majd leszűrjük. A főzetet üveg-, kerámia- vagy cserépedényben, esetleg hibátlan zománcú fémedényben kell elkészíteni (semmi esetre se használjunk alumínium edényt).

Főzet

Tinktúra (szeszes kivonatok)
Növényi (esetleg állati) drogokból készített alkoholos vagy éteres-alkoholos híg kivonatok. Színük, szaguk és ízük a felhasznált drogra és a kivonó folyadékra jellemző. Adagolásuk általában cseppekben történik. Általánosan elmondható, hogy a növényi hatóanyagok kioldására az alkohol alkalmasabb oldószer, mint a víz., mivel az alkohol oldja a növények fontosabb hatóanyagait, egyúttal konzervál is. Házilag is készíthetünk tinktúrát. Egy jól zárható üvegedényt megtöltünk gyógynövényekkel, amire 38-40%-os tiszta alkoholt vagy gyümölcspálinkát öntünk. Meleg, 20°C-os helyen 2-3 hétig állni hagyjuk, időnként felrázzuk, majd leszűrjük. A szűrőben maradt növényeket kipréseljük, a préslét is hozzáadjuk a leszűrt léhez. Használhatjuk belsőleg teába csöpögtetve, külsőleg borogatáshoz vagy bedörzsöléshez.

Linimentum (kenet, péppel történő borogatás)
A gyógynövények szárait, leveleit péppé törjük, majd vászonkendőre kenjük, és a beteg testrészre helyezzük. Egy másik kendővel átkötjük, és éjszakára is a beteg testrészen hagyjuk. Érzékeny bőrű betegeknél a borogatást rövidebb ideig alkalmazzuk! A borogatásokról általánosságban elmondható, hogy bőrbetegségek, égési sérülések, izomfájdalmak, zúzódások, horzsolások, sebek, ficam, görcsös menstruáció esetén jelenthetnek gyógyírt.

Priznic
Száraz ruhával fedett hideg vizes borogatás, amelyet leginkább hatékony lázcsillapító módszerként ismerünk. Készíthetünk priznicet gyógynövényekből is. Egy fazékban vizet forralunk, a gyógynövényeket szitában fölé helyezzük, lefedjük. Néhány perc múlva, ha megpuhultak, vászonkendőre kenjük, és a beteg testrészre helyezzük. Egy másik gyapjúkendővel átkötjük, hogy melegen maradjon, celofánnal vagy műanyag fóliával lekötjük, és legalább 2 órán át, de akár egész éjszakára is, a beteg testrészen hagyjuk. A borogatásokról általánosságban elmondható, hogy bőrbetegségek, égési sérülések, izomfájdalmak, zúzódások, horzsolások, sebek, ficam, görcsös menstruáció esetén jelenthetnek gyógyírt.

Kenőcs

Unguentum (kenőcs)
Lágy gyógyszerforma, alapanyaga lehet zsíros természetű (napraforgóolaj, gyapjúzsír, disznózsír, méhviasz) vagy vízben oldódó, vízzel duzzasztható alapanyag (lemosható kenőcsök), máskor emulzió jellegűek. A kenőcsök az alkalmazás helyén fejtik ki hatásukat, a bőr vagy a nyálkahártya kezelésére alkalmazhatók. Házilag is készíthetünk kenőcsöt. Az apróra vágott gyógyfüveket forró disznózsírban állandó keverés mellett 1-2 percig sütjük, majd lefedve egy éjszakán át hűlni hagyjuk. Másnap ismét felmelegítjük, leszűrjük, és tégelyekbe rakva hideg helyre tesszük. Ha olajat szeretnénk készíteni, akkor egy jól zárható üvegbe kell a felaprított gyógynövényeket elhelyezni (lazán, nem tömjük keményre), majd hidegen sajtolt olívaolajjal feltöltjük az üveget úgy, hogy az olaj befedje a növényeket. Két hétig napsütéses helyen vagy kályha közelében tartjuk, majd leszűrjük, kipréseljük, és jól zárható üvegekbe töltjük. Így hosszabb időn keresztül eltartható, felhasználható a készítmény.